Bevezetés

A terület egyedi értékét a homokpusztagyep növénytársulás, a ritka védett növényekkel, illetve a hozzá kapcsolódó értékes rovarfaunával képezi. Szigetközi utolsó maradványa Győr-Bácsán, a Mosoni-Duna bal oldalán található. Ökológiailag azonos a jobb parton elterülő nagy kiterjedésű meszes homokpusztákkal, Győr-Likócstól lefelé Gönyű, Nagyszentjános, Ács vonalon, mely területek már a Győr-tatai teraszvidék kistájhoz tartoznak.

Évszázadokkal ezelőtt Győrtől Bácsáig lakatlan futóhomok dűnesor húzódott Duna-ágakkal és holtágakkal átszelve. A homokon elsődlegesen megtelepedett a nyílt homokpusztagyep, ami később záródott, majd megjelentek ritkás cserjések és homoki tölgyesek. Később a tölgyeseket kivágták és fenyveseket ültettek. Megkezdődött a terület beépítése is, hatalmas homokbányák nyíltak, melyekkel több domb teljesen el is tűnt. A fenyveseket is kivágták az építkezésekhez. (Az utolsó fenyőerdőt a németek vágták ki a lövészárkok és a bunkerek kiépítéséhez)

A pusztagyepi vegetáció mára szinte teljesen eltűnt. Egy hat hektáros rész maradt meg csupán a Szitásdomb utca mellet, amit hangzatosan „füvészkert”-nek neveztünk el, bár évekkel ezelőtt, mikor a Zölderő Egyesület felkarolta az ügyet, még nagyon leromlott állapotban volt. Nagy mennyiségű építési hulladékon kívül a környékbeli lakosok is rengeteg hulladékot, valamint kerti nyesedéket, szemétföldet hordtak ki ide. A tulajdonos győri önkormányzat is pozitívan állt a tervezett rehabilitációhoz, úgyhogy több száz köbméter hulladékot szállíttatott el. Időközben a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság is bekapcsolódott a munkába, aki öt évre átvette a terület kezelését. Befejezték a Zölderő Egyesület által épített körbekerítést, Sok száz m³ szemetet ők is elszállíttattak, az AUDI által elfoglalt területekről védett növényeket telepítettek át, kiirtották az akácot és elvégezték az évi kétszeri kaszálást.

A terület beerdősödése megállt, sőt az agresszív akác irtásával a fás területek visszaszorultak, újabb teret adva ezáltal a pusztagyep területeknek. Az erdős ligetek otthont adnak számos védett madárfajnak, és alkalmas helyei a felüdülésnek, családi sétáknak is.

NÖVÉNYTAKARÓ

(Fontosabb növénytársulások)

Nyílt mészkedvelő homokpusztagyepek (Festucetum vaginatae)

A minimális tápanyagot tartalmazó, tiszta homokfelszíneken alakultak ki. A gyepzáródás csak 50-60 %-os. Domináns növényfaj magyar csenkesz (Festuca vaginata) és a hegyi árvalányhaj (Stipa joannis).

A terület legértékesebb részei. Kisebb részben a „Sáska-rét” részletet, nagyobb kiterjedésben a „Magterületet” borítja, ahol szinte az összes szitásdombi védett növény megtalálható.

Hegyi árvalányhaj (Stipa joannis)

A pázsitfűfélék-családjába, tartozik. Virágzáskor magas termetű (50-70 cm), gyepes évelő fűféle. Vékony tőlevelei erőteljes csomóban állnak. A levelek eleinte kisimultak, a virágzás végére összegöngyölődők, a fiatal levéllemezek csúcsán gyakran szőrpamacs található. A szárlevelek hüvelyei simák. A buga kevés virágú. Virágzása: május-június közepe. Védett. Eszmei értéke: 5000 Ft.

Homoki vértő (Onosma arenaria)

20-50 cm magas, bozontosan szőrös évelő. A szár felül ágas, a gyökér fásodó. A levél 3-5 cm hosszú, 6-15 mm széles, lándzsás, ép szélű, ülő, a tőlevelek hoszabbak, visszás-tojásdadok, nyélbe keskenyedő vállúak. A párta halványsárga, a csészénél harmadával hosszabb. Védett, eszmei értéke 5000 Ft. Nyílik júliustól szeptemberig.

Homoki fátyolvirág (Gypsophila fastigiata)

Szára kevés ágú, 20-50 cm magas. Virágzata sátorozó, a kocsányokkal együtt szőrös. Nyílt momokpuszta- és dolomitsziklagyepek állományalkotó növénye. Védett, eszmei értéke 5000 Ft. Nyílik júliustól szeptemberig.

Kései szegfű (Dianthus serotinus)

30-50 cm magas, bokros évelő. Vaskos gyöktörzsből nagyszámú meddő- és kevés virágos szárat hajt. A szár alul heverő, majd felemelkedő. A levelek átellenes állásúak, kékesderesek. A virágzat terpedt, az ágak csúcsán 3-5 virágból álló. A virág fehér, illatos, szirmok lemeze hosszúkás, visszás-tojásdad, rojtos szélű. Védett, eszmei értéke 5000 Ft. Nyílik júliustól szeptemberig.

Bunkós hagyma (Allium sphaerocephalon)

A lepel hengeres, levelei vöröslők. Nyílt és zárt száraz gyepek növénye. Nyílik júliustól augusztusig. Védett eszmei értéke 5000 Ft. A szitás-dombon 2007-ben csak két-három tő volt fellelhető. Az akácirtásnak köszönhetően 2015-e az állomány két helyen is sok tucatra nőtt, és egyre növekszik. Rokona, a kígyóhagyma (Allium scorodoprasum) is itt tenyészik, amiből még bőven található a szitásdomb utca oldalán.

Homoki varjúháj (Sedum sartorianum hillebrandtii)

Alacsony termetű (3-15 cm magas) pozsgás évelő növény, virágai csillag formájúak és aranysárgák. Nyílik júniustól augusztusig. A levelek hosszúkás-hengeresek, szórt állásúak. Magyar varjúhájnak is nevezik. A XIX. században Franz Hillebrandt császári kertész fedezte fel hazánkban. 1982 óta védett, bennszülött (endemikus) faj. Eszmei értéke 5000 Ft

További jellemző fajok:

Homoki ternye (Alyssum tortuosum), fényes sás (Carex liparicarpos), homoki útifű (Plantago arenaria), szürke káka (Scirpoides holoschoenus), aranyfürt (Aster linosyris), fényes sás (Carex liparicarpos), deres fényperje (Koeleria glauca), keskenylevelű gyújtoványfű (Linaria angustissima), homoki keserűfű (Polygonum arenarium), homoki habszegfű (Silene conica), berzedt rozsnok (Bromus squarrosus),

Homoki sztyeprétek (Festucetum rupicolae)

Záródott homoki gyepek (80-90 %-os záródású). Talajuk enyhén humuszos, meszes homok. Az értékesebb területek nagyobbik részét ezek a gyepek teszik ki. Két- vagy többszintű szárazgyep-társu­lás, amelynek különböző degradáltsági fokú változatai alakultak ki.

Domináns jellegzetes gyepalkotó növényfajok a barázdált csenkesz (Festuca rupicola) és a kunkorgó árvalány­haj (Stipa capillata). Állománya leginkább a Sáska-rét részterületen látható.

Védett növényfajok

Tavaszi hérics (Adonis vernalis)

A boglárkafélék családjába tartozik. Tudományos neve szépségére (Adonis) utal és arra, hogy már kora tavasszal előbújik (vernalis=tavaszi). Sárga kökörcsinnek is nevezik. 15-60 cm-es évelő növény. Élénk, sárga virágai 3-7 cm átmérőjűek. Zölden és szárítva is erősen mérgező hatású, tehát gyógynövény. Glikozidokat és kevés flavonoidot tartalmaz, amely érzéstelenséget idéz elő. Szívre nagyon erős hatású, erősebb főzete szívmegállást okozhat. Az állatok legelés közben rendszerint otthagyják, és szárát a széna közül is kiválogatják. Eszmei értéke 5000 Ft.

Csajkavirág (Oxytropis pilosella)

Nevezik még csajkárnak, illetve sajkorrnak is. A pillangósvirágúak családjába tartozik. Virágja hasonlít a csajkára. A csajka egy vitorlával és evezővel ellátott csónak, melyet a hajdani magyar-osztrák határőr-vidéken a folyamhatároknak őrzésére használtak. Szára felálló, levelei páratlanul szárnyaltak, levélkéi lándzsásak. A virágfüzér hosszúkás, halványsárga virágú. A növény bozontos szőrű szárától a virágok csészeleveléig. Nyílik május végétől augusztus végéig. Eszmei értéke 50000 Ft.

Árlevelű len (Linum tenuifolium)

A lenfélék családjába tartozik. Karcsú, kis termetű (10–50 cm magas) kopasz növény. A levelek rendszerint szálasak, szórt állásúak. A virágzat sátorozó, a virágok öttagúak, a csészecimpák csúcsa árhegyű. A szirom fehéres vagy halványlilás, könnyen lehulló. Virágzik májustól-októberig. Eszmei értéke 5000 Ft.

További jellemző fajok:

Tavaszi sás (Carex caryophyllea), fogasevelű veronika (Veronica austriaca ssp. dentata), közönséges napvirág (Helianthemum ovatum), pusztai kutyatej (Euphorbia seguierana), homoki pimpó (Potentilla arenaria), szürke repcsény (Erysimum diffusum), sima komócsin (Phleum phleoides), sárkerep lucerna (Medicago falcaid), vajszínű ördög­szem (Scabiosa ochroleuca), közönséges ka­kukkfű (Thymus odoratissimus), mezei cickafark (Achillca collina), kőtörőszegfű (Petrorhagia saxifraga), aszúszegfű (Petrorhagia prolifera), hatsoros varjúháj (Sedum sexangulare), sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys), sziki üröm (Artemisia santhonicum).

Egyéb gyepterületek

Jellegtelen száraz gyepek

Jellemzőek a zavarástűrő fajok: siska nádtippan (Calamagrostis epigeios), ezüstös pinpó (Potentilla argentea), homoki habszegfű (Silene conica), homoki utifű (Plantago arenaria), kis tyúktaréj (Gagea pusilla), kígyóhagyma (Allium scorodoprasum), üstökös gyöngyike (Muscari comosum).

Jellegzetes gyomfajai: homoki ballagófű (Salsola kali), szürke repcsény (Erysimum diffusum), szöszös bükköny (Vicia villosa), hamuka (Berteroa incana), sarlófű (Falcaria vulgaris).

Rendszeres kaszálással nagyrészt visszaállíthatók homokpusztagyeppé.

Nyárligetek

Állományait nagyrészt nemesnyár hibridek és szürkenyár alkotja. Lombkorona szintben található még fehér nyár (Populus alba) és dió (Juglans regia) is. Cserjeszintben vadalma (Malus sylvestris), sajmeggy (Ceresus mahaleb), Egybibés galagonya (Crataegus monogyna) és Gyepűrózsa (Rosa canina) található. A lágyszárú szintben uralkodó az franciaperje (Arrhenatherum elatius), de gyakori a ligeti perje (Poa nemoralis), sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys), mezei here (Trifolium campestre), Csomós ebír (Dactylus glomerata) is.

ÁLLATVILÁG

A gerinctelen fauna a lepkék kivételével, még gyéren kutatott. 2008-ban dr. Nagy Barnabás Egyenesszárnyúakat (Homoptera) gyűjtött, és 15 fajt mutatott ki a területről. Közülük védett az imádkozó sáska (Mantis religiosa). A ’90-es években Horváth Gyula János által gyűjtött recésszárnyúakat (Neuroptera) dr. Szentkirályi Ferenc határozta meg, 12 darabot. A lepkéket (Lepidoptera) Horváth Gyula János gyűjti és figyeli mintegy 40 éve, és ennek eredményeként számos ritkaság került publikálásra, köztük két magyar faunára új faj is.

Ritka és védett lepkefajok

Déli rétibagoly (Acantholeucania loreyi)

Óvilági trópusi vándorfaj, mely a Kanári-szigetektől egészen Ausztráliáig megtalálható. A Mediterráneumban szélesen elterjedt fajt Magyarországon eddig csupán egyszer észlelték a Szigetközben (Ronkay et Ronkay 2006). Ez az egyetlen előfordulás a Szitás-dombról származik. Az állatot megtalálta Horváth Gyula János 1996. október 16-án (Horváth 1997). Hernyója fűféléken él.

Vasvirág-csuklyásbagoly (Cucullia xeranthemi)

Magyarországi lelőhelyei a Középhegység száraz mészkő- és dolomitlejtőin kialakult sziklagyepeken találhatók. Az Alföldnek csak néhány pontjáról ismeretes. Mindenütt igen lokális és ritka. A Szigetközben először a Szitás-dombon került elő 1996. VIII. 2-án. A területen tápnövénye, az Aranyfürt (Aster linosyris) megtalálható. A Vörös Könyvben potenciálisan veszélyeztetett fajként szerepel. Védett faj, eszmei értéke: 10000 Ft.

Fehérsávos földibagoly (Euxoa hastifera)

Lelőhelyei a Középhegység pusztafüves lejtőin, il­letve sziklagyepein, valamint az Alföld homokpusztáin vannak. A Kisalföldről két adata van: Győr-Tatai-teraszvidék, Győrszentiván, 1993. IX., egy hím példány, Szi­getköz, Győr-Bácsa, 1993. IX. 12., egy alig repült, ép nőstény példány (mindkettő ho­mokpusztagyepen). A Vörös Könyvben aktuálisan veszélyeztetett fajként szerepel. Védett faj, eszmei értéke: 5000 Ft. Ismeretlen életmódú faj.

Buckabagoly (Staurophora celsia)

A pusztagyepek egyik jellegzetessége ez a dekoratív külsejű bagolylepke. Ősszel repül, szeptembertől novemberig, még a fagypont körüli időben is aktív. Hernyójának tápnövényei fűfélék. Védett faj, eszmei értéke 5000 Ft

Délvidéki hólyagosmoly (Dialectica soffneri)

A Gracillariidae családba tartozó molylepkét Bulgáriából írták le, és azóta Európában, Görögországban és Ausztriában is meg­találták. A Magyarországon először Horváth Gyula János találta meg ezen a területen 1992. augusztus. 27-én. (Horváth 1993)

Díszes medvelepke (Ammobiota festiva)

Pontomediterrán faj, amely Közép-Európa nagy részéről kipusztult. Nálunk is az ország egyes részeiről eltűnt, nagyobb egyedszámú populációi csak a Kiskunsági Nemzeti Park meszes homokterületein élnek. A Szitás-dombi populáció az utóbbi időkben drasztikusan lecsökkent. Utolsó adata: 1993. V. 4. Fő tápnövénye az Pusztai kutyatej (Euphorbia segueriana). Védett faj, eszmei értéke: 10000 Ft.

Homoki ökörszemlepke (Hyponephele lupina)

A Dunántúlon csak Fenyőfőn és a Szitás-dombon volt lelőhelye. Az utóbbi helyen az 1970-es években még gyakori volt. Az 1980-as évekre azonban teljesen kipusztult. Védett faj, eszmei értéke: 50000 Ft.

További védett lepkék: fecskefarkú lepke (Papilio machaon), atalantalepke (Vanessa atalanta), nappali pávaszem (Inachis io).

Védett hüllők, kétéltűek

fürge gyík (Lacerta agilis)
Barna ásóbéka (Pelobates fuscus)

Védett madarak

Nyaktekercs (Jynx torquilla), balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus), sárgarigó (Oriolus oriolus), kék cinege (Parus caeruleus), széncinege (Parus major), fülemüle (Luscinia megarhynchos), fekete rigó (Turdus merula), seregély (Sturnus vulgaris) barátposzáta (Sylvia atricapilla), kis poszáta (Sylvia curruca), kerti geze (Hippolais icterina), csilpcsalp-füzike (Phylloscopus collybita), tövisszúró gébics (Lanius collurio), erdei pinty (Fringilla coelebs), csicsörke (Serinus serinus), zöldike (Carduelis chloris), tengelic (Carduelis carduelis), mezei veréb (Passer montanus)

A Gyurgyalag és a Parti fecske 2006-ban költött utoljára, akkor szüntették meg a partfalat. Kis földmunkával a fészkelőhely újra kialakítható lenne.

Tanösvény

A füvészkert, mint általános tanösvényen belül 2018 őszén, elkezdtük un. „bemutató ösvények” kialakítását. Ennek lényege, hogy kötéllel kijelölünk a gyepen olyan útvonalat, ami taposható, és mellette jobbról-balról megjelöljük (feliratozzuk) a megfigyelhető társulás-alkotó növényeket.

Tanösvény térképe

Ez kiváló szakmai bemutató hely lesz az iskolák számára, mindazonáltal a helyi lakosság is kérte: írjuk már ki azt, hogy hol, mit kell néznünk.

A fő sétányt is folyamatosan fejlesztjük, szépítjük. Két új pihenő hellyel, tájékoztató táblákkal, rekreációs célra kiváló, családok akár babakocsival is kellemesen igénybe vehetik.

Irodalomjegyzék

CSIZMADIA SÁNDOR (1978): A bácsai prediális szék a 17-19. században. In: Tanulmányok Győr és vidéke történetéből; Győr.

GÖCSEJI IMRE (1979): A Szigetköz természetföldrajza. Földrajzi tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest.

HORVÁTH GYULA JÁNOS (1993): Adatok a Szigetköz lepkefaunájának ismeretéhez (Lepidoptera) – Data to the knowledge ofihe Lepidopterous fauna of Szigetköz. Folia Entomologica Hungarica, 54:170-185.

HORVÁTH GYULA JÁNOS (1997a): A magyar faunára új lepkék a Szigetközből (Lepidoptera) – Lepidoptera new to the fauna of Hungary from the Szigetköz. Folia Entomologica Hungarica, 58: 237-238.

HORVÁTH GYULA JÁNOS (1997b): Újabb adatok a Szigetköz lepkefaunájának ismeretéhez – New data to the knowledge of the Lepidoptera fauna of the Szigetköz (Lepidoptera). Folia Entomologica Hungarica, 58: 238-247.

KIRÁLY GERGELY et al. (2009): Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei I-II. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.

PASTORÁLIS G., BUSCHMANN F., RONKAY L. (2016): Magyarország lepkéinek névjegyzéke (Checklist of the Hungarian Lepidoptera – Acta Naturalia Pannonica 12., Pécs.

RAKONCZAY ZOLTÁN et al. (1989): Vörös könyv. A Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok – Akadémiai Kiadó, Budapest.

RONKAY GÁBOR & RONKAY LÁSZLÓ (2005): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza – Natura Somogyiensis 8. Kaposvár.

SIMON TIBOR (1992): Magyarország edényes flóra határozója; Harasztok-virágos növények. Tankönyvkiadó, Budapest.

Mellékletek

1. A növények listája

A területre jellemző (homoki és szárazságkedvelő) növények listája. A növényeket megfigyelte és fotózta 1990 óta: Horváth Gyula János. A lista SIMON TIBOR (1992) értékelő táblázatai alapján készült (a W-érték a faj vízigényességét mutatja).

2. A lepkék listája

A területre jellemző (homoki és szárazságkedvelő) fajok listája. A lepkéket megfigyelte és gyűjtötte 1975 óta: Horváth Gyula János. A bizonyító példányok az ő magángyűjteményében találhatók. A lista PASTORÁLIS, BUSCHMANN, RONKAY (2016) alapján készült.